Globalizálódó világunkban egyre több befektető teszi fel magának a kérdést, „Hogyan tudok tényleges diverzifikációt elérni a befektetéseimmel komoly növekedési potenciál mellett?” Egy darabig elégséges stratégiának tűnt a befektetéseinket különböző eszközosztályokban - részvényekben, ingatlanban, nyersanyagokban, kötvényekben, stb.- elhelyezni. Elméletileg ezek a világpiacokon egymástól eléggé függetlenül mozognak. Ezért ha éppen összeomlik a nyersanyagok piaca, még mindig ott vannak az ingatlan befektetéseink. Ha esnek a részvénypiacok, ott vannak a nyersanyag befektetéseink, és így tovább. Földrajzi megosztás szempontjából elég volt a bevett fejlett/fejlődő piacok szerinti megosztás. Azonban a jelen piac válság rámutat arra, hogy ez a stratégia sem holtbiztos. Olyan pénzügyi helyzet alakult ki, amelyen a hitelfüggő ingatlanpiac összeomlása beindította a részvény, illetve nyersanyagok piacának drámai zuhanását, mind a fejlett, mind a fejlődő piacokon.
Hogyan tovább akkor? Persze erre a kérdésre nem létezik „tuti” válasz. De gondoljuk végig a válság eseményeinek, okainak és következményeinek fényében, hogy egy befektetői kívánságlista hogyan nézne ki?
- A mögöttes gazdásági növekedése legyen a fejlett piacoknál dinamikusabb és legalább a már ismert fejlődő piacok dinamikájával megegyező.
- Minél kisebb mértékű korreláció legyen a szóban forgó befektetés és a világ egyéb hagyományos befektetési eszközei között.
- Lehetőleg olyan régióról ill. országokról legyen szó, ahol kedvezőek a demográfia trendek, azaz a társadalom legyen fiatal, többségben a munkaképes állampolgárokkal.
- Beszálláskor legyen alacsony a fogyasztási célú kiadások szintje, hogy legyen tere a belső kereslet növekedésének.
- Az sem baj, ha olyan régióról van szó, aminek még kicsi a súlya a világpiacokat meghatározó intézményi befektetők kosarában, de aminek a szerepe az elkövetkező években vélhetően emelkedni fog.
Létezik ilyen? Egyre több magán és intézményi befektető úgy gondolja, hogy igen.
Ezért hozták létre az úgynevezett „frontier”, vagyis határzóna alapokat, és ezért áramlik be hétről hétre – a pénzügyi válság dacára – egyre több pénz az ilyen jellegű befektetési alapokba. A „frontier” alapok olyan országokban fektetnek, ahol a gazdasági fejlettség és infrastruktúra még nem érte el a fejlődő piacok szintjét, viszont várhatóan egyhamar elérhetik ezt, és persze, ütős hozamlehetőséggel kecsegtetnek. Ilyen régió a „MENA”(Middle East and North Africa), vagyis magyarul, a Közép-Kelet, illetve Észak-Afrika rövidítése.
Ezek az alapok olyan országokat fednek le mint Bahrain, Egyiptom, Jordánia, Szaúd-Arábia, Kuwait, Marokkó, és Katar. Félreértés ne essen, ezek kockázatos befektetések! Több esetben politikailag labilis országokról van szó, amelyek kevésbe fejlett és alacsonyabb likviditású tőzsdékkel rendelkeznek, mint amihez a legtöbb nyugati befektető hozzászokott. Noha az alapokban szereplő országok tudatos és sikeres törekvéseket eszközöltek az elmúlt években hogy az olajból és más ásványkincsekből származó bevételeikből más, kevésbé energiafüggő iparágakat építsenek fel (ugye látták az egy éjszakára 5 millió forintba kerülő dubai szállodát?) a régió motorját még mindig az energia jelenti.
Akkor nézzük a motorháztető alá! Milyen hozamokról beszélünk? Mivel ezt a befektetési alap kategóriát alig egy éve hozták létre, hozam-információkat nem adnak, és nem is adhatnak ki a hatályos jogi szabályozás alapján. Azonban nézzünk meg egy-két fontos adatot. A régió értékeltségi szintje – magyarul az ára – szinte azonos a Kelet-Európában befektető részvény alapokéval, holott e régió alig pár százalékos növekedésével szemben a MENA országok átlagban 6.4%-os GDP növekedést értek el 2008-ban.
Ha az elmúlt öt évet nézzük, a régió gazdasági teljesítménye minimális korrelációt mutat a világ többi részével, azaz diverzifikációs eszköznek ideális. Mint ahogy az ír gazdasági csoda egyik hajtóereje a döntő többségben fiatalokból álló társadalom volt, a MENA országok népességének kétharmada jelenleg 30 év alatti! A régió fogyasztási célú kiadása - a GDP százalékában kifejezve - a fejlődő, illetve fejlett piacok fogyasztásának kevesebb mint a fele. Itt tehát növekedési potenciál bőven van.
Egyes becslések szerint a frontier országok súlya a fejlődő piacok indexeiben a jelenlegi 2%-os körüli szintről az elkövetkező években 10% fölé is növekedhet. Azonban ha a befektető egy „natúr” fejlődő piaci részvény alapot vásárol, jelenleg a MENA tucatnyi országából mindösszesen három MENA országnak – Egyiptom, Jordánia, Marokkó – a növekedéséből profitálhat.
Ezzel felfedeztük a várva várt befektetői mannát? Aligha. Azonban érdemes megfontolni, hogy egy szélesebb portfolióban mekkora helyet szánjunk egy ilyen alapnak. Érdekes lehetőség lehet azoknak a kockázatot vállaló befektetőknek, akik az átlagnál magasabb hozamot keresnek egy olyan világban, ahol az igazi diverzifikáció egyre inkább veszélyeztetett fajnak tűnik.
Ha érdekli az, hogy a „frontier” alapok milyen szerepet játszhatnak az Ön portfoliójában, írjon nekünk.
