Az aktuális gazdasági helyzetből kifolyólag fogadom, hogy a cikk címéből a legtöbbjüknek a pénzügyi válság jutott eszébe. Igaz, hogy az elmúlt egy évben a tőzsdei indexek átlagban 50%-ot vesztették értékükből, a hitelfelvételi lehetőségek - mind a lakosság, mind a vállalatok számára - jelentősen szűkültek, valamint több iparágban és nagyvállalatnál komoly leépítési hullám indult, aminek a végét még nem látjuk. Feltevődik a kérdés, mi lehet - gazdasági értelemben - ennél kedvezőtlenebb?
Az igazat megvallva az egyén számára létezik ennél nagyobb anyagi csapás, mégpedig a válás.
Általánosságban mondható, néhány alapvető szempont alapján elég könnyen meg lehet becsülni valakinek az anyagi helyzetét: kor, képzettség, foglalkozás, lakóhely, munkaviszony, hogy csak néhányat említsek. Sokkal több az ötven éves körüli milliomos, mint a harminc éves. Ennek egyszerű az oka. A vagyonfelhalmozás időbe telik. Magasabb képzettség általában magasabb fizetéssel jár. A legtöbb esetben az ügyvéd többet keres, mint a kőműves. De persze az adott foglalkozás, iparág is sokat számít. A munkaerőpiac a kereslet kínálat elv alapján bizonyos szakmákat előnyben részesít másokkal szemben. Így lehet, hogy azonos szintű diploma mellett a mérnököket jobban megfizetik, mint a pedagógusokat. Nagyvárosokban általában jobbak a munkalehetőségek, mint vidéken. Tehát valószínűleg egy informatikus Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kevesebbet keres, mint budapesti kollégája. És végső soron, több a milliomos vállalkozó, mint a milliomos alkalmazott. A magasabb kockázat, nagyobb felelősség nagyobb lehetséges nyereség von maga után.
A pénzügyi karrierem során több száz emberrel ültem le pénzügyekről beszélni. Mindeddig csak néhány olyan eset fordult elő, hogy a fenti tényezőknek ellentmondott az ügyfél tényleges anyagi helyzete. Minden ilyen esetben válás volt a háttérben. Menő vállalkozó, jól kereső orvos, felkapott zenész. Mindegyikben az volt a közös, hogy átlag feletti fizetésének, képzettségének ellenére a vagyonuk válás során illetve után gyakorlatilag nullára csökkent. Amikor először ezzel találkoztam, azt hittem, hogy néhány elszigetelt esetről van szó. De elkezdtem utánajárni, és rájöttem, hogy átfogó tanulmányok támasztják alá ezt a jelenséget.
Az Egyesült Államokban egy jól ismert állami egyetemen (Ohio State University’s Center for Human Resource Research) kutatást végeztek a témában. 1985 és 2000 között körülbelül 9,000 embernek a sorsát követték figyelemmel. Azt figyelték, hogy a szinglik egy lassú, fokozatos vagyonnövekedésen mentek keresztül. Tizenöt év alatt 2.000 USD-ről 11.000 USD-re emelkedett átlagban a vagyonuk. Akik összeházasodtak és megmaradt a házasságuk, egy meredek vagyonhalmozást értek el. A házasság tízedik évében átlagban egy 43.000 dolláros vagyonra tettek szert. Azok, akik összeházasodtak és azt követően elváltak, a házasság első éveiben elkezdtek vagyont halmozni, és körülbelül négy évvel a hivatalos válásuk előtt a vagyonuk elkezdett csökkeni. A válás előtt egy évvel érte el a mélypontot 3.500 USD-os átlag vagyonnal. A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy ebben a fázisban a házasságuk már bajban lehetett és talán már nem dolgoztak olyan erővel a közös vagyonfelhalmozáson, mint korábban, illetve elképzelhető, hogy már külön éltek, csak a válás még nem volt hivatalos.
Bár a tanulmány nem nyújt teljesen kielégítő válaszokat arra a kérdésre, hogy pontosan minek tudható be ez a nagy különbség a házasok és elváltak anyagi helyzeteik között, tudjuk, hogy maga a válás egy hosszadalmas és költséges folyamat. Ezen túl, amikor az ember lelki válságban él, nyilvánvalóan kevesebb energiát, összpontosítást tud fordítani a karrierje építésre, a munkájára, vagy a vállalkozás üzemeltetésére. Könnyen lehet, hogy kevésbé racionális döntéseket hoz. Emellett, ott van az objektív gazdasági tény, miszerint két ember együtt gazdaságosabban tud élni, mint két külön háztartást vezető ember. Ráadásul válás után, miután egy pár együtt egy háztartást épített fel, lakást vagy házat bútorozott be, külön-külön kell ugyanezt ismét felépíteni, új kanapé, új konyhabútor, új TV, új minden.
A piacok előbb-utóbb ismét visszakapaszkodnak, és -hacsak nem rosszkor szálltak ki - veszteséget sem realizálnak. A pénzintézetek ismét kezdenek bízni egymásban illetve a hitelfelvevőkben bízni, és -ahogy a gazdaság ismét lendületbe jön - a foglalkoztatási helyzet is javul. Viszont tartósabb és súlyosabb a kár annál, aki válik vagy elvált. Ezért talán az egyik legjobb tanács, amit egy pénzügyi tervező tud ügyfelének adni, az, hogy ha komolyabb kapcsolatban él és tétovázik, házasodjon össze mihamarabb! Ha már házasságban él, akkor maradjanak együtt! Jobban jönnek ki!
