Van néhány elszállt, buzgó ember, akik szívesen foglalkoznak pénzügyi tervezéssel. Nekik nem okoz gondot a részletekre való folyamatos odafigyelés, a számokban való elmélyedés, valamint a bevételek, kiadások aprólékos nyomon követése. Sőt, örömét lelik a nyugták gyűjtögetésével, összehasonlító táblázatokat készítenek vagy háztartási könyvet vezetnek. De valljuk be, az emberek 98%-a nem ilyen.

Ezért ódzkodnak a legtöbben még annak a gondolatától is, hogy leüljenek pénzügyeikkel foglalkozni.  Azzal ők is tisztában van, hogy ezzel csak saját maguknak tesznek kárt. De mégis tartanak tőle. Miért? Egyrészt, ha elkezdenek foglalkozni a témával, akkor kénytelenek szembesülni valódi anyagi helyzetükkel. Attól félnek, hogy ha felelősségteljesen kézbe veszik a pénzügyeiket és elkezdenek a jövőre is gondolni, az rengeteg lemondássál jár.  Továbbá, amikor úgy érezzük, hogy reménytelen valami („úgy sem fog menni”), sajnos az a természetes emberi reakciónk, hogy a fejünket a homokba dugjuk, és nem foglalkozunk vele. Ez nem csak Magyarországra igaz, hanem minden fejlett társadalomban így van.  A fejlettebb társadalmakban az állandó reklámok folyamatosan azt sugallják, hogy nagyobb TV-t, újabb telefont, szebb autót vagy divatosabb ruhákat vehetünk. Emberfeletti erőre van szükség ahhoz, hogy ezeknek ellen tudjunk állni.

Ezzel kapcsolatosan megjelent egy könyv, „The Automatic Millionaire”, magyarul Az Automatikus Milliomos címmel. Az egyszerű de nagyon okos könyv Amerikában bestseller lett, több mint egymillió darabot adtak el belőle, és több mint tizennégy hétig volt a New York Times listavezetője. David Bach, vezető pénzügyi tanácsadó, a könyv írója egyszerű üzenetével remekül találta el a fogyasztással rabul ejtett, eladósodott amerikai közhangulatot. A rövidke - de rendkívül hasznos - könyv mondanivalóját tulajdonképpen a következőkét-három mondatban össze lehet foglalni: Egyszer kell csak leülni a pénzügyi helyzetünket átvizsgálni, akár önállóan , akár pénzügyi szakemberrel együtt. Meg kell nézni, hogy milyen céljaink vannak és ehhez, mennyit kell félretenni. Utána, valami automatikus mechanizmus révén, egyszerűen be kell állítani a megtakarítási gépezetet. Ez után hátra lehet dőlni és nézni ahogy a vagyonunk „magától”csak nő.

Persze, időnként felül kell vizsgálni, hogy hogyan halad a terv, kell e rajta igazítani. Van, akinek ez egyedül megy, van akinek egy pénzügy tervező segítséget nyújthat az egészséges kontroll, biztatás révén. A lényeg az, hogy maga a rendszeres megtakarítás automatikussá válik, mint egy autóban a tempomat. Mennyivel hatékonyabban halad a gépjármű az autópályán, ha a tempomattal be van állítva 130-140 km-re, mint ha hol 100-al, hol 150-el menne. Fogyasztásban is kedvezőbb, és általában gyorsabban is ér oda. Sőt, kevésbé fárasztó tempomattal vezetni. Ha még nem tette, okvetlenül próbálja ki! A vagyonképzéssel, ugyanez a helyzet. Több tanulmány támasztja alá, hogy ha minden hónapban külön kell meghozni a döntést, hogy félretegyen valaki vagy sem, annak az esélye, hogy a kitűzött megtakarítás megvalósuljon csekély. Azonban, ha ez minden hónapban automatikusan történik, ugyanúgy ahogyan a villanyszámlát, az autóhitel törlesztőrészletet, vagy a lakáshitelt befizetjük, egy idő után az ember hozzászokik.

Lehet, hogy az első két-három hónapban érződik a megtakarításra szánt összegnek a hiánya, de furcsa módon, rövid idő után, a kiadás beépül a havi pénzforgalomba, és csak azt vesszük észre, hogy ugyanazon a színvonalon élünk mint idáig, annyi különbséggel, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül tehetjük ezt, abban a tudatban, hogy a szokásos fogyasztással, költekezéssel párhuzamosan, ténylegyes megtakarítást képzünk.

Szerencsére ma már számos eszköz létezik a vagyonképzésünk hatékony automatizálására. Ha arra kíváncsi, hogyan lehet a befektetési tempomatot beállítani az Ön életében, kérjen tőlünk időpontot!