Van, aki még vitatkozik azon, hogy lesz-e recesszió. Azonban a tőzsdei árfolyamokon tisztán látszik, hogy a recesszió már be van árazva. Már olyan mélyponton van a tőzsde mint a két világháború között (1937-43), az olaj válság idején (1973-74), illetve 2000-ben a dot com lufi kipukkanása után, bár még mindig nem értük el az alját a 1929-es tőzsdei krachhoz képes. A jó hír az, hogy 1929-hez képes - amikor szintén komoly pénzügyi válság volt de az érintett kormányok, központi bankok a helyzetre reagálva semmit nem tettek a „piac majd megoldja” címen - a nemzetközi összefogás ebben az esetben példátlan. Először az Egyesült Államokban egy 700 milliárd dolláros mentőcsomaggal siettek a veszélyben forgó pénzintézetek segítségére. Azt követően az Európai államok ennél még nagyvonalúbb – több mint 1000 milliárdos euró - segítséggel licitálták ezt túl. Ezzel párhuzamosan az egyes jegybankok (Magyarországot kivételével) egységes kamat csökkentéssekkel igyekezték a kedélyeket nyugtatni. Magyarország esetén pedig az IMF komoly hitelkeretet biztosít a válság megnyugtató kezelésére. Ezzel talán egy komoly rendszer-szintű összeomlást sikerült elkerülni.

Ez a jó hír. A rossz hír az, hogy ingyen semmi nincs. Tehát ki fogja ennek a számláját kifizetni? Az adófizető természetesen. Ahhoz, hogy az egyes államok ezeket a mentőcsomagokat tudják finanszírozni, előbb-utóbb adóemelésre szükség lesz. Bár totális összeomlás már valószínűleg nem lesz, a gazdasági növekedés minden bizonnyal lassulni fog. Ez többek közt magasabb szintű munkanélküliséghez vezet. A leépítések előszór a pénzügyi szektorban és a reálgazdaság azon részeiben várhatók, amely főként hitelből műkődnek, például az építőipar és az autóipar. De természetesen az ezeket kiszolgáló beszállítók, partner cégek sem számíthatnak jóra. És már most látjuk, hogy az állami dolgozók sem fogják mindezt szárazon megúszni.

Több oknál fogva a már most siralmas nyugdíj helyzet tovább fog romlani. Egyrészt recesszió idején a gyerekvállalási kedv csökken, és még ijesztőbb méreteket ölt a társadalom elöregedése. Másrészről pedig különböző külső és belső kényszerek miatt a kormány bizonyos kénytelen lesz előrehozni egyébként is elkerülhetetlen szigorításokat, mint pl. a nyugdíj korhatár, illetve nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő emelése, illetve nyugdíj összegek kedvezőtlenebb számítása. A régi, bevált „majd csak megleszünk valahogy” szlogennek ebben a világban végképp nincs már helye.

És mi van a befektetésekkel? Bármennyire furcsának hangzik, bizonyos értelemben jó dolog ez a most alakult pénzügyi helyzet. Azok a „tanácsadók”, akik idáig ügyfeleikkel elhitették, hogy minden évben lehet évi 50-70%-os hozamokat elérni, most mit mondanak nekik? Idáig is és most is azt mondom, hogy egy részvénytúlsúlyos portfolióval átlagosan (!!!) 10-12%-os (euróban, tehát 3-4%-os infláció mellett) hozamot lehet elérni. A kulcsszó itt az, hogy átlag. Mit jelent az átlag? Átlag azt jelenti, hogy adott évben lehet akár 10, 20, akár 50, 70 %-os hozamokat elérni, de az átlaghoz az is hozzátartozik, hogy lehetnek és lesznek olyan évek is, amikor 20, 30, vagy 50%-os lehet a bukta. Tudom, hogy ez ebben a formában nehezebben eladható, de ez az igazság.

A kérdés az, hogy Ön mit tehet mindezek kivédésére, felkészülésére? Amikor minden szép, jó, és egyértelmű, az ember sokszor el lehet tudatos tervezés nélkül. Ismerik a mondást, „Napsütésben nem kell kapitány.” Viszont zűrős időkben, amikor sokkal nagyobb a hibázási lehetőség, és szűkebb a mozgástér, felértékelődik vagy az önálló tudatos tervezés, vagy a szakember, a „pénzügyi kapitány” segítsége.  A legfontosabb területekre lebontva:

1. adótervezés – mivel az adóterhek várhatóan nőnek, és a bevételeit nem biztos, hogy pont most számottevően növelni tudja a jelenlegi életszínvonalának fenntartásához, ezért elengedhetetlen egy megfelelő adózási stratégia. Ennek keretében legális módszerekkel! minimalizálni, illetve kézzelfoghatóan csökkenteni tudja adóterheit.
2. kockázatok kezelése – ilyenkor a hagyományosan figyelembe vett kockázatokon kívül – halál, betegség, baleset, rokkantság – érdemes hatékony stratégiát kidolgozni a munkanélküliség kivédésére. Erre ma már több megoldás létezik.
3. nyugdíjtervezés – már a válság előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az állam a jövőben nem lesz képes meghatározó szerepet vállalni az idősebb polgárokról való gondoskodásában. A pénzügyi válság idején ez fokozattan igaz. Mostanában több tanulmányt látott napvilágot, mely szerint biológiailag az ember képes akár 100-120 évig élni. De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy megteheti-e azt, hogy addig éljen? Megfelelő és időszerű tervezéssel ez is kezelhető.
4. befektetések kezelése, tervezése – ilyenkor derül ki, hogy egy tanácsadó vagy bróker milyen munkát végzett. Ez alatt nem azt értem, hogy milyen hozamokat ért el az elmúlt egy-két évben - mert az elmúlt időben a legdörzsöltebb profik is mínuszban zártak - hanem azt, hogy hagyott az ügyfelének megfelelő cash pozíciót, vagy az ügyfél összes pénzét befektette? Egy-két divatos és éppen jól teljesítő befektetésbe rakta az ügyfél összes pénzét, vagy a régi szabályokat betartva bika piac idején is több lábon álló portfoliót épített ki? Fontos megjegyezni, hogy bár pszichológiailag kellemetlen mínuszban lenni, veszteség csak akkor van, ha az ember ezt realizálja. Az ember mikor szokott veszteségeket realizálni? Ha nem rendelkezik megfelelő készpénz tartalékkal és jövedelem kiesés vagy váratlan kiadás miatt kénytelen hozzányúlni a befektetéseihez. Vagy, ha olyan befektetésbe szállt be, aminek a kockázatait nem értette vagy azokat alábecsülte. Erre gondolok, amikor azt mondom, hogy ilyenkor derül ki, hogy ki milyen munkát végzett. Felmérte a tanácsadó elég alaposan az ügyfél objektív anyagi helyzetét és kockázattűrő képességét? És a legfontosabb, hogy most amikor baj van, számíthat-e rá?

Bízom benne, hogy a fenti cikk némi rávilágított arra, hogy egy megfelelő pénzügyi terv miben nyújthat segítséget. Ha úgy gondolja, hogy hasznos lenne az Ön életében a fenti területeket, kockázatokat szakemberrel átnézetni, forduljon hozzánk bizalommal.